Szabadidő kisgyerek mellett?
A kisgyerek születése után minden pillanatunk leköti. Kezdetben az állandó készenlét, a szoptatás, etetés, a nagyfokú ragaszkodás (csak anya jó) tesz próbára bennünket, szabadsághoz szokott életvitelünket eléggé megváltoztatja. A legtöbb családban ilyenkor az apára hárul a családfenntartás, pénzkeresés, ezért ő sokat dolgozik, sokat van távol, keveset tud segíteni, s azok többsége is inkább a mindennapi élethez kapcsolódik - bevásárlás -, a babától így nem nagyon tudunk elválni, csak pl. az esti fürdetés szertartása idejére, amit az apák lelkesen és szívesen vállalnak. Szerencsések azok, akiknek közel valamelyik nagyszülő, aki még aktív, megbízható, segítőkész, de többen vagyunk úgy, hogy vagy messze szakadtunk családjainktól, vagy nem túl jó a kapcsolat, esetleg a nagyszülők is még dolgoznak.
Én az utóbbi csoportba tartozom. Ráadásul sérült gyermekem van, autista, így ha még lenne is, aki felajánlaná a segítségét, kislányom nem biztos, hogy elfogadja, s mivel nem beszél, ismerni kell valamennyire ahhoz, hogy az ember tudja, mikor mit szeretne, épp mit jelez, miért nyüszít, mire kacag. Amikor sikerül segítséget szereznünk, akkor is nagyon korlátozott az időnk, 2 óránál többet nehezen visel el mással, a lakásba bezárva. Az ovi más, ott képzett szakemberek vannak velünk, akik vigyáznak rá, foglalkoznak vele és szerencsére nagyon szeretik. Ott nyugodt szívvel hagyom. Valószínűleg ezért is alakult úgy, hogy kislányunk születése óta (5 éve) először a napokban fordult elő, hogy a férjemmel kettesben elmentünk egy hokimeccsre. Nagyon furcsa volt, de már nagyon kellett is. 3 órát voltunk távol a gyermekünktől, de tudtuk, hogy a legjobb helyen van, így nyugodtak voltunk. Azért siettünk ám a meccs végén érte!
Legáltalánosabb, hogy a házimunkára fordítjuk, takarítunk, főzünk, esetleg bevásárolunk, ügyeket intézünk. Tudjuk, nem a legjobb módja ez a szabadidő felhasználásának, de hát háziasszonyként nem éreznénk jól magunkat, ha ezt nem csinálnánk meg.
Ennél egy fokkal azért jobbat is találhatunk: ha magunkra fordítjuk ezt az időt! Egy jó fürdő, hajmosás (esetleg fodrász), manikűr, arctisztítás, egy kis kényeztetés nekünk is jár, akár házilag, akár szakember által. Kész testi és lelki felüdülés, feltöltődés!!!!!!!!!!!!! Azért időnként tessék ilyen szabad órákat is beiktatni!!!!!!!!!!!
A szabadidőnk eltöltésének legkiválóbb módja az aktív kikapcsolódás, heti rendszerességgel nekünk sem ártana ezeket beiktatni. Mire gondolok? A barátnők meglátogatása mellett a sportolás, pl. uszoda, csoportos torna a lelkünk mellett a testünket is edzi. A kulturális élményeket sem szabad hanyagolni, egy kiállítás megnézése, egy délelőtti matinékoncert meghallgatása, egy teázóban ücsörögve könyv olvasása, esetleg egy jó mozi még a mi időnkbe is beleférhet.
Hallani vélem, ahogy ezt olvasva többen felsóhajtanak: De jó is lenne! De nincs ennyi időm, pénzem. Nos, időnk arra van, amire mi szeretnénk. Kisgyerekes anyaként megtanultunk jól gazdálkodni az időnkkel, s talán a pénzzel is. Nem kell a legnagyobb költségvetésű kikapcsolódásokra koncentrálni, de ne sajnáljuk magunktól, ha időnként mégis elmennénk moziba, vagy vennénk végre magunknak egy új ruhadarabot.
A rendszeres, jól eltöltött szabadidőnk nyeremény az egész családnak, hiszen egy feltöltődött, mosolygós édesanyával jobban jár mindenki, még ha ez időnként egy kicsit ki is vesz a családi kasszából.
Végül had osszam meg veletek, a mi családunk hogyan oldotta ezt meg. Mivel együtt a férjemmel nem tudunk kikapcsolódni, pedig annak idején moldvai táncházban ismerkedtünk meg, így külön.külön biztosítjuk egymás számára a szabadidőt. Hetente egy-egy estére kell gondolni, ilyenkor a férjem hokizik vagy hokimeccsre jár (igen, a sok munka után neki is kell egy kis kikapcsolódás!), én pedig egy kórusba járok énekelni. Egy felvételünkkel búcsúzom mára, s várom a hozzászólásokat, hogy ti hogyan töltitek el a szabadidőtöket.
Én az utóbbi csoportba tartozom. Ráadásul sérült gyermekem van, autista, így ha még lenne is, aki felajánlaná a segítségét, kislányom nem biztos, hogy elfogadja, s mivel nem beszél, ismerni kell valamennyire ahhoz, hogy az ember tudja, mikor mit szeretne, épp mit jelez, miért nyüszít, mire kacag. Amikor sikerül segítséget szereznünk, akkor is nagyon korlátozott az időnk, 2 óránál többet nehezen visel el mással, a lakásba bezárva. Az ovi más, ott képzett szakemberek vannak velünk, akik vigyáznak rá, foglalkoznak vele és szerencsére nagyon szeretik. Ott nyugodt szívvel hagyom. Valószínűleg ezért is alakult úgy, hogy kislányunk születése óta (5 éve) először a napokban fordult elő, hogy a férjemmel kettesben elmentünk egy hokimeccsre. Nagyon furcsa volt, de már nagyon kellett is. 3 órát voltunk távol a gyermekünktől, de tudtuk, hogy a legjobb helyen van, így nyugodtak voltunk. Azért siettünk ám a meccs végén érte!
Mihez kezdhet az édesanya a szabadidejével?
Legáltalánosabb, hogy a házimunkára fordítjuk, takarítunk, főzünk, esetleg bevásárolunk, ügyeket intézünk. Tudjuk, nem a legjobb módja ez a szabadidő felhasználásának, de hát háziasszonyként nem éreznénk jól magunkat, ha ezt nem csinálnánk meg.
Ennél egy fokkal azért jobbat is találhatunk: ha magunkra fordítjuk ezt az időt! Egy jó fürdő, hajmosás (esetleg fodrász), manikűr, arctisztítás, egy kis kényeztetés nekünk is jár, akár házilag, akár szakember által. Kész testi és lelki felüdülés, feltöltődés!!!!!!!!!!!!! Azért időnként tessék ilyen szabad órákat is beiktatni!!!!!!!!!!!
A szabadidőnk eltöltésének legkiválóbb módja az aktív kikapcsolódás, heti rendszerességgel nekünk sem ártana ezeket beiktatni. Mire gondolok? A barátnők meglátogatása mellett a sportolás, pl. uszoda, csoportos torna a lelkünk mellett a testünket is edzi. A kulturális élményeket sem szabad hanyagolni, egy kiállítás megnézése, egy délelőtti matinékoncert meghallgatása, egy teázóban ücsörögve könyv olvasása, esetleg egy jó mozi még a mi időnkbe is beleférhet.
Hallani vélem, ahogy ezt olvasva többen felsóhajtanak: De jó is lenne! De nincs ennyi időm, pénzem. Nos, időnk arra van, amire mi szeretnénk. Kisgyerekes anyaként megtanultunk jól gazdálkodni az időnkkel, s talán a pénzzel is. Nem kell a legnagyobb költségvetésű kikapcsolódásokra koncentrálni, de ne sajnáljuk magunktól, ha időnként mégis elmennénk moziba, vagy vennénk végre magunknak egy új ruhadarabot.
A rendszeres, jól eltöltött szabadidőnk nyeremény az egész családnak, hiszen egy feltöltődött, mosolygós édesanyával jobban jár mindenki, még ha ez időnként egy kicsit ki is vesz a családi kasszából.
Végül had osszam meg veletek, a mi családunk hogyan oldotta ezt meg. Mivel együtt a férjemmel nem tudunk kikapcsolódni, pedig annak idején moldvai táncházban ismerkedtünk meg, így külön.külön biztosítjuk egymás számára a szabadidőt. Hetente egy-egy estére kell gondolni, ilyenkor a férjem hokizik vagy hokimeccsre jár (igen, a sok munka után neki is kell egy kis kikapcsolódás!), én pedig egy kórusba járok énekelni. Egy felvételünkkel búcsúzom mára, s várom a hozzászólásokat, hogy ti hogyan töltitek el a szabadidőtöket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése