Testi feltöltődés

Nagyon sokat írtam már - és még fogok is - a lelki feltöltődésről. Ahhoz azonban, hogy életkörülményeinkhez képest kiegyensúlyozott életet élhessünk, nem csak a lelkünket, hanem a testünket is ápolnunk kell, karban kell tartanunk.

Egy ép gyermekkel sem egyszerű a mindennapi élet, egy sérült gyermekkel azonban plusz kihívások elé kerülünk. Mindent megteszünk gyermekünkért, gyermekeinkért, közben pedig megfeledkezünk magunkról.

Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.

Annyira lekötött a sok fejlesztésre hordás, itthoni foglalkozások, torna, az épp aktuális problémák után olvasás, az evés és alvás körüli megoldandó feladatok, hogy magamra nem is gondoltam. Igaz, sokáig igényem sem volt rá, hiszen mi ketten egyek voltunk a kislányommal. Minden nap vettem gyümölcsöt, amelyet ő kapott meg, a saját számtól vontam el azt, hogy neki adhassam. Csak egyen! Kapott vitaminokat, joghurtokat, turmixolt főtt ételt is, egyszóval nagyon figyeltem rá mindig is. Magamra viszont nem. Volt, hogy napokig nem ettem főtt ételt, a gyümölcs, nyers zöldség szinte teljesen kiiktatódott az étrendemből. Vitaminok? Ugyan már! Ez mind nagyon sok pénzbe kerül, nekem pedig abból volt a legkevesebb. Sajnáltam a pénzt magamra.

A már említett kórházba kerülésem azonban megváltoztatott bennem valamit. Rá kellett döbbennem, hogy nem tudom ellátni a kislányomat, nem tudok mosolygós, kiegyensúlyozott és egészséges anyukája lenni, ha ennyire nem figyelek magamra. Valóban, pénzbe kerül az étel, sok pénzbe! De az mennyibe kerülne, ha az én rossz állapotom miatt a férjemnek kellene a kislányunkat is intéznie, s így nem tudna dolgozni? Muszáj volt kitalálnom valamit. Egyrészt hogy megváltozzon a gondolkodásom, ne vegyem önzésnek, hogy tápláló ételekkel látom el magam is, másrészt a pénzhez való viszonyomat, pénzteremtési módjaimat kellett felülvizsgálnom.

Ma a táplálkozás megváltoztatásának legegyszerűbb, általános érvényű módjait mutatom meg nektek. Nem teljes körű szakvéleményt olvashatsz alább, csupán a saját tapasztalataimat és meglátásaimat.

Nagyon sokat tanultam az elmúlt fél évben a táplálkozás témakörében, s kiderült, hogy 2 fő terület van, amelyre oda kell figyelnünk. És lehet, hogy ezek összességében nem is lesznek olyan pénzzabáló ötletek, mint amelyekre gondoltok.

Az első és legfontosabb, a megfelelő folyadékbevitel. Gyermekeknél és felnőtteknél is általános probléma szokott lenni, hogy keveset iszunk. Ezek következménye a szervezet elsavasodása, székrekedések, rossz emésztés, fejfájás, vérnyomásproblémák, száraz bőr, elhízás. Az utolsó roppant érdekes felfedezés volt számomra! Figyeljétek meg magatokat! Ha úgy érzitek, éhesek vagytok, nassolnátok vagy ennétek valamit, először is igyatok meg egy pohár vizet! Ha utána is éhesek vagytok, egyetek, de ha csak innotok kellett, legalább nem terheltétek magatokat plusz kalóriákkal. Az emberek - még én is, megfigyeltem magamon - akkor is éhséget éreznek, ha valójában szomjasak. Ezért aztán folyadék helyett kalóriákat adunk a testünknek, ami az arra érzékeny embereknél elhízáshoz vezethet.

A megfelelő folyadékfogyasztás nagyon sok mindenre gyógyír. Ha reggel ébredéskor egy pohár vízzel indítasz (lehetőleg még a kávé előtt), már nagyon sokat tettél az egészségedért! Az éjszaka folyamán rengeteg folyadékot veszítünk, azt mielőbb pótolni kell! Könnyen lehet, hogy a víz után tested magától felébred, s nem is lesz szükség arra a kávéra.

Most kérdezhetitek, hogy mit is jelent a MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ folyadék. Felnőtteknél a testsúlykilogrammot kell megszorozni 0.03-mal. Az én esetemben ez 50X0.03=1,5 - ennyi liter folyadékra van szükségem naponta. A megfelelő mennyiség mellett azonban a MINŐSÉG is fontos. Ugyanis a kávé és az alkohol nem számítandó bele ebbe a mennyiségbe, azok csak "viszik" a vizet az ember szervezetéből. Jobb helyeken a kávé mellé ezért adnak egy pohár vizet is...

Tehát amit ajánlhatok inni:
- víz (most abba nem megyek bele, hogy milyen víz, én csapvizet iszom, kislányom szénsavmentes ásványvizet, s vannak, akik a Tündérvízre és társaira esküsznek)
- gyümölcslé
- gyógynövényből ill. gyümölcsből készült teák
- aloe vera
- tej (tehéntej, kecsketej, szójatej, kinek mi tetszik)
- szörpök - lehetőleg házi készítésű, nem túl édes, tartósítószer-mentes

A második terület, amelyre könnyen oda tudunk figyelni, s ami nagyon sokat számít, a reggeli. ... ... ...

Következő bejegyzésemben bemutatom a három reggeliző típust, s teszek fel egy közvéleménykutatást, hogy közületek ki mit reggelizik. Annyit már most leírok, hogy ne kövessétek a régi-önmagam. Én ugyanis nem ettem. Nem ettem reggelit, aztán ez a végére odáig fajult, hogy mást sem. Egész nap. Az eredményét már tudjátok. Nem mondom, hogy könnyű volt megváltoztatnom a szokásaimat, de mára már elmondhatom, hogy a kislányommal együtt reggelizünk oviba menés előtt, amíg őt etetem a kenyérrel (ugyanis 1 éve már ő is eszik kenyeret), addig a másik kezemmel a saját reggelimet adom magamnak. FONTOS! Nem is tudtam, mennyire!

REGGELIZNI KELL!!!!!

Anyák napja

Nagyon nagy szeretettel köszöntelek benneteket
Anyák napja alkalmából!

A mai nap tiszteletére két írással készültem. Fogadjátok szeretettel, töltődjetek belőle lelkiekben, hiszen csak akkor lehetünk jó édesanyák, ha van alkalmunk a lelki feltöltődésre is. Mindegy, miben leljük ezt meg: a hitben, a zenében, az írásban, kézműveskedésben, olvasásban, sportolásban stb., a lényeg, hogy kikapcsoljunk, magunkkal is törődjünk! Ne sajnáljátok magatokra az időt, jobb, ha kicsit kevesebbet vagyunk együtt gyermekeinkkel, de azt JÓL töltjük el velük, mosolygósan, kipihenten. Ezzel nekik is jobbat teszünk.

Nekem kislányom születése után 3 évig eszembe sem jutott, hogy magamra gondoljak, minden rezdülésem Ő volt. Etetési és altatási gondjaink, fejlődésének elősegítése kivette minden erőm és gondolatom. Aztán egy pillanat alatt besokalltam. Ezzel persze jött a lelkiismeret-furdalás is, amit nagyon nehezen küzdöttem le, évek kellettek hozzá. Megváltás volt, hogy végre édesapjával is hajlandó volt elaludni, engedte megetetni magát. Akkor volt egy hatalmas szociális fejlődési ugrása. Így kedd esténként vissza tudtam menni a Pesterzsébeti Városi Vegyeskarba énekelni. Megváltás volt újra az ismerősök között lenni, s énekelni, énekelni. Nem mintha abból hiány lett volna nálunk, csak már nem gyerekdalokat akartam egyfolytában zengeni.

Kívánom, hogy ti is találjátok meg a magatok kikapcsolódását, s töltődjetek fel lélekben, mert csak akkor tudunk adni magunkból, ha van miből.

Most pedig az írások:

Rabindranath Tagore: Anyaság

- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:
- Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy. Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk. Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is. Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta. Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem. Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el: Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél. Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen. Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

Erma Blombeck : Hogyan választ édesanyát az Isten a fogyatékos gyermeknek?

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
-Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
-Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecilia.
-Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
-Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
-Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
-De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
-Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
-De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
-Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: - Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
-Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy "mama!" , csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
-És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
-Elég ha adunk neki egy tükröt.