Az utálatos gyerekmegőrzők: tv, számítógép, DVD, magnó - kinek, mi.
Régebben én is kézzel-lábbal tiltakoztam ellenük, inkább játszottam, foglalkoztam a kislányommal, fejlesztettem (bár végül is minden játék fejleszt!) célirányosan. Aztán 3 éves volt, amikor besokalltam. Szerettem volna néha leülni, újságot olvasni, kézműveskedni, vagy csak úgy pihizni, amikor az ember csak néz ki a fejéből, és hát főzni is kell valamikor. Ekkoriban jött nálunk is a "bekapcsolom inkább a TV-t/számítógépet/DVD-t/magnót, hogy adj nekem pár perc szabadidőt". Kényszerűség szülte helyzet.
Miért lett erre szükség?
Mert kislányom nem tud egyedül játszani, csak nagy szenvedések árán, hosszú idő után köti le magát, s persze abból gyakorta semmi jó nem sül ki, és anyának valamikor főzni is kell, hogy legyen mit enni. Ez persze a hétköznapokban megoldható, amíg a gyermek oviban van délelőtt, de az a 3 óra nem mindig elég a házimunkára. És akkor mikor pihenek?
Ésszerűség keresése
Úgy érzem, igenis, szükségünk van ezekre az eszközökre! És nem csak gyerekmegőrzés céljából! Nekem a döntő érv az volt pl. a számítógép esetében, hogy ha megtanulja kezelni, később eszköze lehet a kommunikálásra, ha megtanul beszélni, ha nem. Persze az ésszerűség fontos, határokat kell szabni, következetesnek kell lenni, saját magunknak és a család többi tagjának is. Persze, én vagyok az engedékenyebb, hiszen jóval többet vagyok a gyermekemmel itthon, mint bárki a családból, s pl. egy ilyen napon, mint a mai (borongós, esős, szeles, enyhe őszi idő), ha egész nap velem lenne, örülnék, ha kicsit leszakadna rólam.
Nálunk bevált a "napirend" bevezetése a modern technikai vívmányok esetében is:
Általában reggel, ébredéskor DVD-ről nézheti kedvenc meséit (Noddy megmenti a karácsonyt és Thomas-epizódok), miközben felöltözünk, beágyazunk, reggelizünk. Utána irány az ovi, vagy hétvégén csavargunk a délelőtt folyamán.
Hazaéréskor kapcsolom be a számítógépet, s amíg előkészítem az ebédet, nézheti a fényképeit, videóit, s mások videóit. Kislányom nagyon ügyesen kezeli a számítógépet, nagyon ritkán kell már belenyúlnom. Ha valamit megun, becsukja, mást nyit meg, ha vége a videónak, újat keres stb. Igyekszem tiszteletben tartani ezt az időt, hogy ez az övé a gép előtt, mert így várhatom el, hogy a délután folyamán, amikor én ülök valamiért a géphez, ne nyúljon bele ő sem. És ez működik is.
A lefekvés idejét jellegzetes, "alvós" zene jelzi, néhány számot kell csak lejátszani, hiszen már mindössze jelzés értékű, már nem zeneszó mellett alszunk el (bizony, én is el szoktam bóbiskolni...).
Délutáni alvás után CD-ről hallgatja kedvenc zenéit, ilyenkor le is tudja foglalni magát, hintázik, újságokat lapoz, ha nincs hideg vagy eső, uzsonna után kimegyünk sétálni.
Este van a TV ideje, míg vacsorázunk, általában focit nézünk, azt nagyon szereti.
Fürdés után ismét szól az "alvós" zene, jelezvén a közelgő lefekvést, ez segít az éjszakára való ráhangolódásban.
Fontos tehát, hogy határokat szabjunk, de a teljes tiltásban nem hiszek. Minden családnak magának kell meghatároznia, mit enged, mit használ szívesen, s mennyit. Egészséges gyerek esetében pontosan olyan szükség van erre, mint sérülteknél!
Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, szokásaitokra. Nálatok hogyan működnek ezek a dolgok?
