Sanyibaba születése
2012. szeptember 19. Gyönyörű késő nyári nap. Reggel
elmegyünk Belinhez a kész táskákért, sietünk vissza Orsiékhoz, ahol már ott van
Viri, Irmi és Gica a babáikkal. Beszélgetünk. Emőkémnek fel kell valamit vennem
a földről, de nem tudok felállni a guggolásból. Amolyan „meg kell állni” érzés.
Még poénkodom is Gicának, hogy mi van. J
Irmi még majd’ egy hetet jósol nekünk. Akkor ez csak jósló lehet. 3 napja iszom
a málnalevél-teát, látható jelei vannak azóta a nyílásnak. Délben együtt
indulunk haza. Nem tudok Emőkére figyelni, az órát próbálom nézni. Sanyim 1-kor hozza haza Borit, mondom neki,
hogy jóslózok. Idegesítenek a gyerekek, alig bírom ellátni őket (etetés,
peluscsere, kérések teljesítése). Már várom, hogy Emőke mikor dől ki, végül
elég későn, ¾ 3 felé alszik el. Nem tudok mellette elaludni a szokott pár
percre sem, mert érzem az összehúzódásokat. Nem erősek, de folyamatosan vannak.
Mintha 3-4 percenként jönnének, s mintha 1-1 percig tartanának. Emőke elalszik,
átviszem a helyére, be a kádba. Nagyon jól esik a meleg víz. Nem jut sok időm,
mert Borit nem hagyhatom felügyelet nélkül a számítógépnél. A kádból kiszállva
nagyon figyelek a testemre. Kicsit mintha ritkulna, 5 percenként jelentkező
hullámok. De hamar újra 2-3 percesek lesznek. Átnézem a táskámat, hogy minden
megvan-e, bepakolom az utolsó pillanatos dolgokat is. 4-kor írok Sanyinak, hogy
készüljön úgy, a héten már nem megy be
dolgozni. 5-ig van a munkahelyén. Már Emőke is ébren van, én már sokszor
meg-megállok, ilyenkor kétségbeesve kérdezi, „Anya mit csinál?” Azt hiszem,
szülök. J
Fél 6-kor kezdek nagyon türelmetlen lenni, néhány összehúzódáskor már az ágyra
görnyedek négykézláb és „táncolok”. Sanyi hazaér, még leszalad boltba, pár
dolgot összerendez estére maguknak, s 6 után kicsivel végre elindulunk a
kórházba. Menet közben 2-3-szor majd kiugrok a kocsiból, mert nem tudok
helyezkedni. Majdnem nem engednek be a hátsó ajtón, mert 1 perce múlt fél 7.
Érzem, már nincs erőm visszaülni az autóba és átmenni a főbejárathoz.
Dörömbölünk, nagy nehezen beengednek. A
szülőszoba előtt már ott vár Éva, a kísérőm, jól esik belekapaszkodni a kezébe.
Nyugtat, biztat, de még mindig nem veszem komolyan a dolgot. 18-40-kor vesznek
fel a szülőszobára, vizsgálat: eltűnt méhszáj. Hoppá! Szólnak a dokimnak, de
nem biztos, hogy beér, kell neki kb. 20 perc. Ide fog érni, tudom, megvárjuk. 7
után kicsivel meg is jelenik a dokim, megvizsgál, elfolyik a magzatvíz. Néhány fájás,
Sanyibaba behelyezkedik, s elindul kifelé. Összedolgozunk, egymásért, az első
ölelés élményéért. A dokim egyszer csak félhangosan felkiált: „Nicsak, egy
hajtincs!” És tényleg, hatalmas haja van a fiamnak. J Ahogy kijjebb jön a fejecske,
látni a hatalmas hajzuhatagot, meg is simogatom a fejecskéjét. Finom puha.
Ügyesek vagyunk, így 19.36-kor már karomban is tarthatom gyönyörű szuszogó
csomagomat!! Dokim szól a szülésznőnek, hogy várja meg, amíg pulzál a
köldökzsinór, majd Éva elvágja. Isten hozott, kislegény!!! Épp csak elviszik
mérni és letörölgetni (2670g és 50cm), s visszahozzák, simogatom, szopizik. 10
felé lábra kell állnom. Jön a hidegzuhany: annyira sok baba születik az utóbbi
napokban, hogy teljes telt ház van, csak a nőgyógyászati osztályon lesz ágyam,
oda viszont a baba nem jöhet! Őrjöngeni tudnék, de csak csendesen kérek,
könyörgök. Sajnos nincs más mód, de holnap sok babát hazaengednek, lesz helyünk
a szülészeten. Fél 11-kor az újszülött osztályon már a fiam keresem, épp
beteszik inkubátorba, mert kicsi a súlya, fázik. Így ha együtt lennénk sem
lenne mellettem az éjjel. Telefonszámot kérnek, éjjel megcsengetnek, amikor
ébred, mehetek szopiztatni. Így kicsit jobb, bár aludni nem tudok, hiszen az
elmúlt 8 évben nem nagyon volt olyan éjjel, amit gyermek nélkül töltöttem
volna. Most, hogy van 3 gyönyörű gyermekem, az első éjjel, amikor EGYIK SINCS
VELEM! Másnap késő délután kapunk helyet, onnantól elválaszthatatlanok vagyunk.
Sajnos míg külön vagyunk, kitalálják, hogy rossz a vércukra, így tápszert adnak
neki, nem is tudom szoptatni, hiszen mindig megtömve alszik. Amint együtt
vagyunk, többet egy cseppet sem kap mást az anyatejen kívül! Szorgalmasan
elhozom a tápszer-adagját, de nem kapja meg, mégis rendeződik a cukra. Lám. J Nem sárgul. Lám. J A fejetlenség a többi
napon is folytatódik, nagyon sok a szülés, mindenki külön tölti az első napját,
mert nincs hely, így viszont 48 óra múlva haza lehet jönni. Szombat késő
délután végre mi is hazaérünk. Isten
hozott itthon, kicsi fiam!
