Anyák napja

Nagyon nagy szeretettel köszöntelek benneteket
Anyák napja alkalmából!

A mai nap tiszteletére két írással készültem. Fogadjátok szeretettel, töltődjetek belőle lelkiekben, hiszen csak akkor lehetünk jó édesanyák, ha van alkalmunk a lelki feltöltődésre is. Mindegy, miben leljük ezt meg: a hitben, a zenében, az írásban, kézműveskedésben, olvasásban, sportolásban stb., a lényeg, hogy kikapcsoljunk, magunkkal is törődjünk! Ne sajnáljátok magatokra az időt, jobb, ha kicsit kevesebbet vagyunk együtt gyermekeinkkel, de azt JÓL töltjük el velük, mosolygósan, kipihenten. Ezzel nekik is jobbat teszünk.

Nekem kislányom születése után 3 évig eszembe sem jutott, hogy magamra gondoljak, minden rezdülésem Ő volt. Etetési és altatási gondjaink, fejlődésének elősegítése kivette minden erőm és gondolatom. Aztán egy pillanat alatt besokalltam. Ezzel persze jött a lelkiismeret-furdalás is, amit nagyon nehezen küzdöttem le, évek kellettek hozzá. Megváltás volt, hogy végre édesapjával is hajlandó volt elaludni, engedte megetetni magát. Akkor volt egy hatalmas szociális fejlődési ugrása. Így kedd esténként vissza tudtam menni a Pesterzsébeti Városi Vegyeskarba énekelni. Megváltás volt újra az ismerősök között lenni, s énekelni, énekelni. Nem mintha abból hiány lett volna nálunk, csak már nem gyerekdalokat akartam egyfolytában zengeni.

Kívánom, hogy ti is találjátok meg a magatok kikapcsolódását, s töltődjetek fel lélekben, mert csak akkor tudunk adni magunkból, ha van miből.

Most pedig az írások:

Rabindranath Tagore: Anyaság

- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:
- Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy. Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk. Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is. Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta. Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem. Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el: Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél. Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen. Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

Erma Blombeck : Hogyan választ édesanyát az Isten a fogyatékos gyermeknek?

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
-Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
-Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecilia.
-Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
-Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
-Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
-De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
-Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
-De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
-Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: - Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
-Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy "mama!" , csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
-És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
-Elég ha adunk neki egy tükröt.