Ha van köztetek valaki, aki olvasta Eckhart Tolle könyvét, az érti már, miért rajongok érte.
Nagyon sokat tanultam tőle az elfogadásról, az élet élvezetéről, a pozitív gondolkodásról. Nemrég kedves ismerősöm megkérdezte, hogyan lehet az, hogy mindig mosolygok? Nos, a választ ebben a könyvben bárki meglelheti, s ő is ilyen mosolygóssá válhat.
Néhány kedvenc idézetem adom most közre kedvcsinálónak. Nem próbálom magyarázni a dolgot, mert bár hiába elég jó a beszélőkém, ezt Tolle-nél és a fordítóknál jobban nem tudnám megfogalmazni.
"Tapasztaltál-e, tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor bármit is a
moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz? Történhet-e vagy
létezhet-e bármi a
moston kívüli időpontban?
A válasz nyilvánvaló, ugye?
Soha, semm sem történt a múltban: minden a
mostban történt.
Soha, semmi nem fog történni a jövőben: minden a
mostban fog történni.
Amire múltként gondolsz, az az elmédben elraktározódott emléknyom egy korábbi
mostról. Amikor a múltra emlékezel, akkor reaktiválsz egy emléknyomot, és azt
most teszed. A jövő egy elképzelt most, az elme projekciója, kivetítése. Amikor eljön a jövő, az
mostként jön el. Amikor a jövőre gondolsz, azt is
most teszed. A múltnak és a jövőnek nyilvánvalóan nincs saját realitása."
"Az élethelyzeted az időben létezik.
Az életed most van.
Az élethelyzeted elmeügy.
Az életed valóság.
...
Az élethelyzeted talán valóban tele van problémákkal - mint a legtöbb élethelyzet -, de figyeld meg, vajon van-e valami problémád ebben a pillanatban! Nem holnap vagy 10 perc múlva, hanem most. Van-e problémád most?"
" Használd ki maximálisan valamennyi érzékszervedet! Légy ott, ahol vagy! Nézz körül! Csak nézz, és ne értelmezd a látottakat! Lásd a fényt, a formákat, a színeket, az anyagokat! Ébredj minden egyes dolgo csöndes jelenlétének a tudatára!Ébredj a tárgyak létezését lehetővé tevő tér tudatára! Figyelj a hangokra, vélemény és értékelés nélkül! Figyelj a hangok mögötti csöndre! Érints meg valamit - bármit -, s érezd és nyugtázd annak Létét! Figyeld meg lélegzésedritmusát! Érezd, ahogy a levegő ki- és beáramlik, érezd testedben az életenergiát! Hagyd, hogy minden létezzen kinn és benn is!"
"Végezz el egy egyszerű kísérletet! Hunyd be a szemed, majd mondd magadnak: "Kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a következő gondolatom?" Aztán válj nagyon éberré, és várj a következő gondolatra! Légy olyan, mint az egérlyukat figyelő macska! Lesd meg, milyen gondolat bújik elő az egérlyukból? Próbáld ki ezt most!
Nos?
Elég sokáig kellett várnom, amíg egy gondolat fölbukkant.Pontosan. Amíg az intenzív jelenlét állapotában tartózkodsz, mentes vagy a gondolattól. Csöndes és nyugodt vagy, mégis teljesen éber. Abban a pillanatban, ahogy tudatos figyelmed egy bizonyos szint alá csökken, befut a gondolat. A mentális zaj visszatér, s a csönd elveszett. Visszatértél az időbe."
"Ha a paradicsomban találnád magad, az elméd hamarosan megszólalna: "igen, de..." Végső soron itt nem a problémáid megoldásáról van szó, hanem annak felismeréséről, hogy nincsenek problémáid. Csak helyzeteid vannak, amikkel most foglalkoznod kell, vagy amiket érdemes pillanatnyilag békén hagyni, és a "vanság" részeként elfogadni, amíg meg nem változnak vagy kezelhetővé nem válnak. A problémákat az elme teremti, és fönnmaradásukhoz időre van szükség. A most valóságában nem tudnak életben maradni. Összpontosítsd figyelmedet a mostra, és mondd meg nekem, mi a problémád ebben a pillanatban?
Nem kapok választ, mert nem lehet problémád, ha figyelmed teljes mértékben a mostban van. Helyzeted, amivel foglalkoznod kell vagy el kell fogadnod? Nos igen, az lehet. De miért kreálj abból problémát? Miért csinálj bármiből is gondot? Nem ad számodra elég kihívást az élet amúgy is? Mi célból van szükséged problémákra? Az elme, tudattalanul, imádja a problémákat, mert azok valamiféle identitást adnak neked. Ez egyszerre szokványos és abnormális. ... Amikor problémát teremtesz, fájdalmat teremtesz!"
Hamarosan folytatás következik. Addig is boldog, csendes szemlélődést, a most hatalmának megtapasztalását, a lét örömét kívánom nektek!
