Az én történetem

És akkor most jöjjön az ígért saját történet. Ez alapján megértitek, miért vált szívügyemmé a hasonló helyzetben lévő édesanyák és családok támogatása.

Manapság mi, kisgyerekes anyák igencsak nehéz helyzetben vagyunk. Pláne, ha gyermekünk sérült. Sok dolgunk akad családanyaként (gyereknevelés, háztartás vezetése), közben igyekszünk jó anyák, feleségek és háziasszonyok lenni, s mivel a GYED/GYES nagyon kevés, sokan kénytelenek vagyunk mindenen spórolni. Édesanyává válva a legfontosabbá gyermekünk válik számunkra. Ő az, akiért MINDENT megtennénk! Sosem szeretnénk betegen, szomorúan látni. Születése után anyatejjel tápláljuk, fél éves kora után válogatott alapanyagokból készítjük ételeit. Mikor közösségbe kerül, vitaminokkal erősítjük immunrendszerét, hogy lehetőleg ne szedjen össze minden kósza vírust a társaitól. Testi-lelki egészségének megőrzése válik a célunkká, most már egész további életünkön át!
Mivel neki mindent megadunk, csak egyetlen dolgon tudunk spórolni: saját magunkon.
- Gyümölcsöt nem eszünk, mert holnap majd megeszi gyermekünk, neki kell a vitamin és a rost.
- Ruhát nem veszünk - minek, hiszen úgysem járunk sehová.
- Könyvek, újságok? Felesleges, hiszen nincs időnk leülni és nyugodtan olvasni.

Sérült kisgyereket nevelő családanyaként én is mindent megtettem azért, hogy a családom testi-lelki egészségét megőrizzem. Csak közben a magaméról feledkeztem el, szinte sosem ettem, mert nem volt rá időm, energiám. S ennek bizony meglett a következménye: 2007 karácsonyát kórházban töltöttem agyérgörcs tüneteivel.

Kivizsgálások hosszú sora kezdődött (vérvétel, CT, lumbálás), de szerencsére hamar kiderült, miért kongatta meg szervezetem a vészharangot: annyira kevés volt már a vasam, hogy a hemoglobinjaim bomlani kezdtek, gyakorlatilag ugyanúgy oxigénhiányos állapotban voltam, mint ha agyérgörcsöm lett volna (ezért is voltak nagyon hasonló tüneteim). Először a vasamat kellett pótolni, majd jöhetett a vitaminpótlás.
Az elkövetkezendő hónapok alatt kezdtem egyre jobban lenni.
Viszont még mindig nem ettem rendesen. A reggeli általában teljesen kimaradt, ebéd helyett is csak épp bekaptam pár falatot. A koplalástól este meg már nem voltam éhes. Volt, hogy napokig nem ettem főtt ételt.

Ismerős?

Ekkor, 2008 szeptemberében internetes bóklászásaim közepette ráakadtam egy független életmód- és táplálkozási tanácsadóra, aki felmérte egészségi és fittségi állapotomat, személyre szabott táplálkozási és életmódprogramot állított össze nekem.
Már egy nap után változásokat vettem észre magamon: elkezdett működni a szervezetem! Rég elfeledett funkcióim újultak meg, s már pár nap után sokkal jobban éreztem magam, aktívabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Nem volt szükségem kávéra, s nem kívántam az édességet!
Közben próbáltam újra munkába állni. Lett állásom, de nem tudtam összeegyeztetni a munka és a család életét. Munkahelyi gondjaim miatt letörtnek, szomorúnak kellett volna lennem, ennek ellenére mosolygós, jókedvű lettem – ezt sokan észrevették rajtam. A megfelelő testsúlykontroll programnak köszönhetően súlyom nőtt (ez volt a cél), ugyanakkor testfelépítésem is kezdett átalakulni, észrevétlenül eltűntek a csak engem zavaró „feleslegek”, leesnek rólam a tavalyi vastag nadrágjaim.

1 évvel később, 2008 karácsonyán már jobban odafigyeltem táplálkozásomra, szem előtt tartottam a tanácsokat, többet ittam. Testem, szervezetem változásai nem feltűnőek, de jobb kedvem, erőnlétem sok ismerősömnek feltűnt.

Újra működésbe hoztam tehát a szervezetem a vas, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek pótlásával, valamint helyes étkezési és életmódbeli szokások kialakításával.

Mikor tapasztaltam magamon a pozitív változásokat, csendesen körülnéztem, s láttam, hogy a hasonló helyzetben lévő édesanyáknak nagyon hasonló egészségügyi gondjai vannak, mint amik nekem voltak. Ezért indítottam el ezt a blogot.

Nekik, nektek szeretnék segíteni!